38. Rész

Berry

- Mi az, hogy "egy másik barátnőd"? - üvöltöttem Jamessel. Nagyon felhúzta az agyamat.
- Már nem az. Már rég nem az. Amióta Maya van azóta senki más nincs nekem, esküszöm. - magyarázkodott, de ez nem volt mentség semmire.
- Ez semmit sem magyaráz meg. Egyszerre hány barátnő volt a rekordod McVey? De ha még elmondtad volna Mayának...De nem mondtad. Mit gondolsz ezek után, hogy bízzon benned? Meg honnan tudja, hogy most épp nincs egy tartalék barátnőd aki minden alkalommal odaveti magát neked, hogy bazd szét aztán szia. - oktattam ki.
- Nincs igazad. Szereti Mayát és pont ez az, hogy vár rá. Őt tényleg szereti és látszik is. - állt James mellé Brad.
- De Brad így akkor sem lehet már úgy megbízni benne, hiszen még mindig nem tudnánk ha Tristan nem hozta volna fel. - néztem most már barátomra. Nem értem, hogy miért Jamesnek ad igazat, hiszen teljesen érthető, hogy ki akadt ezen Maya és az is, hogy Tris félti tőle.
- Nem értem miért gondolod így. - forgatta meg a szemét. Összeráncoltam a homlokom. Utálom mikor ezt csinálja.
- Megértem, hogy Tristan félti tőled. - mondtam, majd elindultam a hátatfordítva.
- Én meg megértem, hogy Brad félt Tristantől. - megtorpantam, majd hirtelen fordultam vissza.
- Mi van? - kérdeztük egyszerre Braddel.
- Igen. Tudom, hogy mindig noszogat téged. - nézett rám McVey, mire lefagytam. Az ajkaim éreztem, ahogyan remegni kezdenek és előre féltem, hogy Bradley kérdőre fog vonni efelől.
- Ez így van? - nézett rám ingerülten.
- Hát nem. - tagadtam azonnal, de aztán McVey szúrós tekintetével találtam szembe magam. - Vagyis talán egy kicsit. De nem úgy ahogy gondolod. - magyarázkodtam.
- Rád mászott? Tudtam. És mikor elmentetek meglátogatni Mayát... - kezdett hangosan gondolkodni, de nem fejezte be. Idegesen kezdett lefutni a lépcsőn.
- Brad állj már meg! - üvöltöttem utána.
- Ne csináld. - futott utána James. Baszki...
- Mi franc van? Berryre hajtasz? - ragadta meg Tristan pólóját mire leértünk. Ami azért valljuk be vicces látványt nyújtott, hiszen Tris jóval magasabb volt nála.
- Nem! - mondtam, majd próbáltam elrángatni.
- De igen. - mondta James.
- Ezzel nem segítesz. - néztem rá lekezelően.
- Nyugodj már le baszki. - lökte el magától Tristan. - Mit kavarsz McVey? - pillantott oda.
- Nem kavarok. Talán te nem ugyanezt csináltad velem és Mayával? - kérdezte.
- És ha ezt csinálta? Miért rajtunk kell bosszút állni? - mutogattam magunkra.
- Csak kicsúszott és amúgy is ez az igazság te is tudod. Egyszer úgy is kiderült volna. - mondta. Talán tényleg ez az igazság, de várhattunk volna vele. - Meg amúgy is... - kezdett volna valami újabb hülyeségbe, de nem bírtam tovább és idegesen nekiment, mire Connor átfogta derekamat és visszarántott.
- Mi ez a nagy őrjöngés? - jött be Alex. Na már csak ez hiányzott. - Mi a fasz? Berryt csak én idegesíthetem fel. - mondta, mikor rám pillantott.
- Hogy a francba beszélsz? - förmedtem rá. Csak felnevetett.
- Nem hajtok rá. Egyszerűen csak tudom, hogy nem szeret téged. - rántotta meg a vállát mellékesen Tristan. Connor még mindig fogott. Még jó, mert a szobában már szinte az összes embernek lett volna okom neki menni.
- Mert te azt annyira tudod nem? - emelte fel a hangját Brad.
- Miért te mondtad már neki, hogy szereted valaha? - Tristan jóval higgadtabb volt nála.
- Igen mondtam már. - tette keresztbe karjait.
- És ő mondta már? - húzta fel a szemöldökét. Erre Brad sem válaszolt. Talán most tudatosult bennem és benne is, hogy én valóban nem mondtam még neki. Mert nem is tudom... Brad tekintete ingerültről ijedté és szomorúvá változott egy pillanat alatt. Rám nézett, majd kirontott a házból becsapva az ajtót, mielőtt megszólalhattam volna. Connor kezét lerángattam magamról és Tristan felé néztem. Egy elégedett mosollyal állt előttem.
- Kösz. - mondtam, majd Brad után eredtem, de Maya megállított az ajtóba.
- Engedj. - próbáltam elmenni mellette, de nem hagyta.
- Ismerem. Most jobb ha hagyod kicsit végiggondolni a dolgokat... - mondta. Sóhajtottam egyet és megálltam. Szívem hevesen dobogott még mindig és próbáltam helyrerakni a levegővételem.
- Te mind hallottad amit odabent beszéltünk? - néztem rá suttogva. Aprót bólintott. Szemei pirosak és kisírtak voltak. Nem tudtam, hogy azért, mert tényleg ennyit sírt vagy amúgy is sokat könnyezik mostanában és érzékeny is a szeme.
- Gyere. Menjünk el egy kicsit sétálni. - erőltetett egy mosolyt arcára. Felhúztuk magunkra a cipőnket és kabátunkat, majd indultunk is. Eléggé fújt a szél eléggé fújt, de tengerparton indultunk el.
- Igaz amit Tristan mondott? - nézett rám pár perc séta után. Csak szótlanul bólintottam. - De hogy lehet, hogy ő már mondta, te pedig nem. Mikor azt mondta szeret, te mit válaszoltál? - nézett rám meglepődve.
- Azt hiszem, hogy megcsókoltam... Ez az nap este volt, mikor kint maradtunk a vihar után. - magyaráztam. - Egész nap fura volt és valamit akarta mondani, de nem tudta kifejezni magát, aztán énekelt egy dalt. Nagyon szép volt és aztán... - próbáltam visszaemlékezni. - Tulajdonképp csak azt mondta, hogy teljesen belém esett. Én meg megcsókoltam. - mondtam végül. - Maya én nem tudom, hogy szeretem-e őt. Még sosem voltam szerelmes. Én valahogy nehezen leszek az. - hajtottam le fejemet.
- Nem baj. Lehet, hogy neked több idő kell ehhez. Majd úgyis rájössz. - nyugtatott mosolyogva.
- Igen...és Tristan meg. Áhh. Minden olyan bonyolult. - szorítottam össze fogaimat.
- Tristan mi? Nem kell azzal foglalkoznod, hogy ő mit érez irántad, ha csak te nem érzel iránta valamit. - nézett rám kérdőn.
- Én..mi? Nem. Én nem. - dadogtam. Nem is tudom miért zavarodtam össze emiatt a kérdés miatt. Maya felnevetett. Mintha ő jobban tudná még nálam is, hogy mit érzek. Ez kicsit aggasztott, mert tudom, hogy megint rendezkedni fog. De hát ő Maya Evans.

Vissza mentünk a házba, majd a fiúkat kezdtük keresni, de sehol sem voltak. Csak Alex volt fent a vendégszobába. A nappaliba foglaltam helyet, mikor azonnal nyílt az ajtó. Először Brad lépett be rajta lehajtott fejjel, majd utána James hasonló arckifejezéssel és utána a másik kettő, ugyanígy. Na kíváncsi vagyok hol voltak. Mondjuk jobban belegondolva, biztos, hogy Bradet mentek megkeresni...