 |
| Berry |
Annyira édes volt az a vers amit James Mayának írt. Ki tudja mióta szerelmes már belé. Ez annyira romantikus.
- Mennyi lehet az idő? - kérdezte ásítva Tristan.
- Hajnali 1 lesz 2 perc múlva. - mondta meglepődve Maya.
- Jézusom. Én megyek gyerekek és alszom.
- Én is! - csatlakozott Trishez Connor is. Ó, ez elég jól jött ki. James és Maya itt maradtak. Na meg én és Brad is. Végre nyugalom. Bradre néztem, aki szintén így tett. Felpattant, majd elém sétált.
- Mondd, hogy ma velem alszol! - kérlelt kiskutya szemekkel.
- Jahjj ezt ne csináld. - mondtam mosolyogva. Egyszerűen annyira édes. - Mi még nem alszunk! - mondtam és megragadtam a kezét, ahogyan Jamesnek is és ő magával rántotta Mayát. Ki az ajtón is. Mezitláb áztunk kint az esőn. Én vigyorogva néztem rájuk, míg ők válaszra várva csodálkoztak rám.
- Bolond vagy. - mondta Brad, majd pörögni kezdtem. Imádom az esőt. Elmondhatatlanul. Becsuktam a szemem és mire kinyitottam a szemem a többiek is elmosolyodtak. Bradley nem. Csak állt és figyelt engem, így elé sétáltam.
- Baj van? - fogtam meg kezeit. Megrázta a fejét, majd egy halvány mosoly jelent meg arcán.
- Semmi csak... - nem fejezte be.
- Csak? - kérdeztem rá.
- Te annyira... - újra elhallgatott. Erre már csak felhúztam a szemöldököm. - Annyira gyönyörű vagy és mégis az enyém. - fejezte be. Az övé. Valóban az övé voltam, mert egyszerűen nem is tudom mit éreztem iránta. Nem válaszoltam erre. Nem tudtam volna. Kezeimet mellkasára helyeztem, majd megcsókoltam. Csak úgy zuhogott. Csupa víz voltam már. A hideg kirázott, de imádtam ezt az érzést. Mikor elhúzódtam Bradtől Mayára meredtem, aki csak elterült a fűben. Elmosolyodtam, majd rohanni kezdtem.
- Hova mész? - kiáltott utánam barátom.
- Hova megyünk! - javítottam ki. - A partra! - kiáltottam vissza, mire mind szaladni kezdtek felém. Épp a tengerhez értem, mikor Brad hirtelen utolért és kezeibe kapva a tengerbe futott. Én csak nevetve kapaszkodtam belé.
- Jól vagy? - kérdezte aggódó tekintettel, mire csak felnevettem.
- Bénaság. - fröcsköltem arcába a vizet.
- Ezek hülyék. - szólalt meg pár méterre a parton James, mire Maya a vízbe szerette volna lökni egy hirtelen mozdulattal. Hát nem nagyon jött össze neki. James vigyorogva felé fordult. Barátnőm azonnal félve kezdett hátrálni, de már túl késő volt. James kezébe kapta, majd átdobta vállán. És egyenesen a tengerbe vitte.
- McVey most azonnal tegyél le! - kiáltozott pánikolva. Hosszú haja már a vízbe lógott.
- Te kérted! - vigyorogva kezdte lejjebb engedni szorításából.
- Úristen! Ne ne itt! - pánikolt James pólóját szorongatva. Braddel egymásra néztünk, majd egyet bólintva mindkettőjüket a vízbe rántottuk.
- Bazdmeg! - tűrte ki vizes tincseit az arcából Maya, nevetve. Még egy ideig csatáztunk a vízben, de aztán kijöttünk, mivel mind megfagytunk már. Az eső viszont már csak csöpörgött.
- Maya te vacogsz. - állt mögé James.
- Nane? lehet azért, mert valaki a vízbe cipelt, aztán meg valakik bele is löktek, miközben az eső szakad már így is. - nevetett.
- Ez csak egy kis nyári zápor. - jegyezte meg McVey. - Menjünk vissza, mert meg fogsz fázni. - utasította. Hát nem hinném, hogy ebből bármi jó kifog sülni. Egy Evansot utasítani? Ugyan már James...gondolkozz.
- Nem. - vágta rá Maya. Már csak azért is.
- Maya ne legyél ilyen...Csak félt. Menjetek vissza. - mondtam.
- Azt hiszed te kint maradhatsz így? - nevetett fel Brad.
- Ezt majd megbeszéljük. - fordultam hátra.
- Megint vigyelek el, vagy hajlandó vagy a lábadon jönni? - kérdezte James. Maya megforgatta a szemeit.
- Ugye nem fog békén hagyni? - nézett rám. Megráztam a fejem mosolyogva, mire visszaindultak. Brad megfogta a kezem, majd utánuk kezdett húzni. Én nem mozdultam.
- Berry ne szórakozz. - fordult hátra. Csak pimaszul elmosolyodtam, majd kezeimet kitépve az övéből szaladni kezdtem. Ő meg utánam. - Berry állj már meg! - hallottam, de csak tovább futottam. Tudtam, hogy nem fog egyedül hagyni, így kénytelen lesz utánam jönni. A part egy növényes részéhez értem, de nem álltam meg. Egy jó helyet kerestem. Már világosodni kezdett és az eső is csak minimálisan esett. A víz több helyen is beszivárgott kisebb tavakat létrehozva. Egyszerűen csodálatos volt. Az egyik fára nézve, megpillantottam egy hintát ráerősítve. Odasiettem, majd meghúzogatva egy kicsit, megbizonyosodtam arról, hogy biztonságos és beleültem.
- Te ezt láttad már? - kérdeztem. Csak ekkor nézett körbe kikerekedett szemekkel.
- Még soha, de...
- Csodálatos. - fejeztem be helyette a mondatot. Mögém állt, majd átölelt.
- Tuti a tüdő nyuszi.- mondta.
- Tüdő gyuszi. - javítottam ki.
- Mi? - kérdezett vissza.
- Semmi. - nevettem el magam. Szembefordított magával és mélyen a szemeimet kezdet fürkészni.
- Berry én.. - ma már sokadjára fordult elő, hogy nem tudta, hogyan fejezze ki magát, vagy be a mondatát.
- Mi a baj Brad? - fontam karjaim a nyaka köré, majd leült a "tó" szélére és lehúzott engem is. Szemeimmel aggódó arcát figyeltem.
- Nem tudom elmondani. - sütötte le szemeit. Gondolkodni kezdtem.
- Brad te énekes vagy. Dalokat írsz és a dalok érzésekből jönnek. Ha nem tudod elmondani, akkor énekeld el! - mosolyogtam rá.
- Egy dalt nem ilyen egyszerű írni. - mondta.
- Most próbáld meg. - szorítottam meg a kezét. Aprót köhintett, majd bele is kezdett. A dal :
- Mindig is úgy akartam élni, hogy csak magammal törődök, de most is azzal töltöm az időm, hogy megpróbállak kiverni a fejemből. Olyan kemény voltam. Sosem adtam eleget. Aztán megakadt a szemem rajtad. És ez az egész érzés úgy jött, akár egy villámcsapás. Nézz csak rám, elnyel a mély. Nem tudok beszélni. állandóan dadogok. A lábam alatt a föld háborog. Csak azt akarom, amit mindig is akartam, azaz hogy egy olyan ember legyek akire szükséged van. Mindenkinek azaz célja, hogy gazdag legyen. De én, amint rád pillantok nem érdekel a pénz. Csak azt akarom, amit mindig is akartam, azaz hogy egy olyan ember legyek akire szükséged van. Régebben folyton menekültem. Nem akartam megállapodni, de ma már ez másképp van. Mert a célom már az, hogy mindig láthassam az arcod. Van rólad egy képem, de kicsim én már nem érem be egy fotóval. Tudnom kell az ajkaid ízét. Te vagy a legfontosabb ember az életembe... - fejezte be. Arcomat már bőven belepték sós könnycseppjeim, majd karjaiba borultam. Valahogy azt éreztem, hogy most már soha nem fog elengedni. Legalábbis ezt akartam. Kezei közé vette arcomat, majd hosszasan megcsókolt. Csókja édesebb volt minden eddiginél. Mintha cukros vizet ittam volna. Iszok, de egyre csak szomjasabb leszek. Levegő hiányában váltak el ajkaink, majd egy gyors mozdulattal ölébe húzott. Lábaim dereka körül voltak.
- Berry én azt hiszem teljesen beléd estem. - mondta, mire újabb hosszú csókot nyomtam ajkaira és mellkasára dőlve hallgattam tovább szívverését. Szemeim le-le csukódtak lassan, de nem akartam elaludni. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a percnek. Azt akartam, hogy folytatódjon.
- Nem megyünk vissza a partra? Megnézhetnénk onnan a naplementét. - vetettem fel az ötletet, mire Brad bólintott. Feltápászkodtunk, majd visszaindultunk a partra. Bradley kezem után nyúlt, majd összekulcsolta ujjainkat.érintésére kirázott a hideg. Elmondhatatlan érzés volt, ahogy a kezemet az övében tartotta. Fejemet vállának döntöttem. A partra érve leültünk és az eget kezdtük fürkészni.
-Talán még nem is láttam a Chicagói napfelkeltét. - mondta Brad.
- Talán még én se. Sőt biztos. - mondtam.
- És akkor most jöhet egy tipikus romantikus filmből egy, romantikus napfelkeltés, romantikus csók? - vigyorodott el.
- Most már elrontottad a varázst. - nevettem fel. Felém hajolt. Kezemet tarkójára vezettem, majd épp mielőtt ajkaink összeértek volna, erőteljesen ellöktem magamtól. - Mondtam már. Elrontottad. - vigyorogtam rá.
- Mi a francot csinálsz? - nevettem.
- Homokangyalt. - válaszolta egyszerűen. Mellé feküdtem és utánozni kezdtem mozdulatait. Átfordult, majd fölém támaszkodott.
- Hé! - mondtam. Okos terv Bradley...nagyon okos. Nem csókolt meg. Most arra várt, hogy én tegyem. Direkt csinálja. Kínoz. Ajkamba haraptam, majd megragadva pólóját lejjebb húztam magamhoz és újabb csókban forrtunk össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése