28. Rész

Berry szemszöge

Szörnyű volt látni ezt az egészet. Nem tudtam együtt érezni Mayáékkal, annak ellenére, hogy én is apuka nélkül nőttem fel. Illetve félig. 5 éves voltam mikor egy autóbaleset során súlyos sérülése miatt sok vért vesztett és meghalt. Ezt már kiheverte a család, de nekem még mindig megtelnek szemeim könnyekkel, ha rá gondolok.
- Ma a semmitevés a program? - húzta félre a száját barátnőm. Persze, hogy egy percre se tud nyugton maradni.
- Nem. - válaszom ellenére, Brad vállára hajtottam vállára hajtottam a fejemet és ujjaival kezdtem játszani ölében.
- Látom. - jegyezte meg.
- Mit szeretnél csinálni? - vigyorgott rá James.
- Nem is tudom. Nagyon punnyadtak vagytok. - huppant le közénk.
- Akkor csináljunk filmmaratont! - vetette fel az ötletet Connor. Mind helyeseltük az ötletet.
- Akkor horrorral kezdünk. - kötötte ki Maya.
- Na, jó. Film délután is csak akkor jó ha megvan hozzá minden szükséges dolog. - kezdte Tristan. - Maya te finnyás vagy ezen a téren szóval te, Connor és én elmegyünk a videó tk. - ba addig Berry, James és Brad, elmentek a boltba piáért, kajáért. Szerintem pizzát hozzatok. Így jó lesz? - pattant fel, majd felhúzta nadrágját. Bólintottunk, majd mindenki készülődni kezdett. Egyszerre futottunk a lépcső felé, majd berontottam Maya szobájába vele együtt.
- Basszus, akkor most elmegyünk a ruháimért is. - mondtam.

- Most még gyorsan kapj ki valamit a szekrényemből. - mondta, miközben haját fésülgette. Kinyitottam a szekrényt, majd keresgélni kezdtem. Nem is akartam nagyon felöltözni, hiszen minek? Hogy elmegyünk a boltba aztán itthon filmezünk? Egy egyszerű melegítő nadrágot, fehér pólót és egy kardigánt vettem fel.

Mayával még egy utolsó pillantást vetettünk egymásra, csak lányokhoz híven, majd leszaladtunk a lépcsőn. A fiúk is lent voltak már, így bepattantunk a két kocsiba, majd elindultunk. James vezetett és Brad az anyós ülésen ült, így én hátul.
- James el tudnánk menni hozzám a cuccaimért? - hajoltam előre.
- Persze. Csak mondd merre. - mosolygott rám a visszapillantó tükörben. Magyaráztam út közben, hogy merre forduljon, de hamar odaértünk, majd kiszálltam a kocsiból.
- Felmehetek veled? - szállt ki utánam Brad is.
-Biztos vagy benne, hogy látni akarod ami odafent van? - vigyorodtam el. Bólintottam. Elindultunk felfele. Csak remélni mertem, hogy Leslie (a lakótársam) nincs itthon és, hogy rosszul emlékszem és a szobámat nem óriási kupiban hagytam itt. Sajnos egyik se úgy vol, ahogy reméltem. Belépve Leslie sétált elénk egy füstölgő cigivel a kezében.
- Ki ez a kis buzi? - mosolyogva nézett végig Braden.
- Neked is szia. - suhantam el mellette, magam után húzva Bradleyt. Belépve a szobámba elszörnyülködtem és el is szégyelltem magam, hogy Brad így látja a szobámat. Szinte az összes ruhám a földön, az ágyam nincs bevetve, a takaróm is félig a földön és még sorolhatnám. Számba haraptam, majd hátra fordultam. Brad vigyorogva nézett rám.
- Ez most komolyan a te szobád? - nevetett. Összeszorítva szemeimet bólintottam. - El nem tudtam volna képzelni, hogy kupis vagy. persze gondoltam, hogy nem vagy valami tisztaság mániás, mert az én szobámba még mindig a földön lenne a köteg ruhád a 2. napról ha Connor nem szedi fel és viszi el kimosni. - röhögött, majd magához húzva megölelt. Fogtam egy edzőtáskát, majd sok ruhámat beledobáltam. Mivel a fogkefét már adtak ezért az enyémet nem vittem el. Még néhány apró, de fontos dolgomat beraktam, majd becipzározva a táskát vállamra dobtam és már indultunk is ki. Megtorpantam az ajtóba. levegőbe szagoltam. A már megszokott füst illat persze mindig irritálta orromat, de most éreztem a másságát.
- Te most komolyan füves cigit szívsz? - fordultam a lány felé a konyhába. Felnevetett, majd bólintott egyet. Orromat alatt elmotyogtam egy "gratulálok"-ot, majd bezártam magunk mögött az ajtót. Lesietve visszaültünk Jameshez és a bolt fele vettük az irányt.
- Popcorn! - kiáltott fel a boltba lépve James, majd sietve a kosárba söpört 4 doboz popcornt. Tovább ment. 2 nagy üveg Colát vett le, majd a fagyasztott ételek közül, kihalászott 6 db. pizzát. Mi Braddel csak loholtunk utána, míg ő vigyorogva vásárolgatott. Még egyszer körbementünk a bolton, majd kifizettük a kajákat és a fiúk kicipelték a kocsiba. Már bőven besötétedett így iparkodva ültünk be a járműbe és elindultunk.

 

Nagyban mesélte James az egyik fellépésükön történteket, mikor Brad üvöltözni kezdett,hogy maradjon csendben. Nem tudom miért csinálta, de ha azért, mert már idegesítette, hogy McVeynek egész úton be sem áll a lepénylesője akkor megértettem. Bár ezt kétlem, mert neki már csak meg kellett szoknia.

- Mi van? - kérdezte James. Brad csak énekelni kezdett. James felnyomta a rádi, sejtésem szerint maxra, majd üvöltve kezdtek énekelni. Egy idő után biztosra vettem, hogy az ő számuk megy. Annyira édesek. Imádom őket!