2014. szeptember 24., szerda

27.Rész

Maya szemszöge...

Berry vagy negyvenszer megkérdezte mi bajom van apámmal. Őszintén? anyámat ott hagyta a kórházba amikor terhes volt velem. Jó igen ez engem nem nagyon érint, de az hogy anya ellen fordított és amikor el akartak válni engem mint naiv 5 évest el akart magával vinni. Nem fizetett gyerek tartást, 2 utcával laktunk arrébb és volt egy hülye szukája akivel "külön család" lettek. Ezt ő mondta nekünk így még jobban megutáltam és azok után amit leművel anyukámmal fel is jelentettük. Szóval most a fiacskája sokra vitte az életbe és az hiszi hogy majd Tristan szárnyai alá veszi és menedzsert farag belőle? Persze hogyne, csak a testemen át! Majd megszánja hogy ilyen messzire elutazott a két kis gyermekéért, fő kép Tristanért engem nem is szeretett szóval ja. Utálom.
- Úgy hiányoztatok! - akart megölelni, de én inkább kitértem undorító sör és alkohol felhővel bevont faszfej apámat.
- Te meg nem! Mikor mész? - kérdeztem sürgetve.
- Azt terveztem hogy egy hetet az én kis gyermekeimmel töltök, meg hogy elmondom a jó hírt.
- Ja akkor rosszul tervezted azt az egy hetet. Ja és nem kell semmilyen jó hír szia. - rontottam volna neki, de James inkább vissza fogott.
- Maya kincsem mi bajod? - akart hozzám nyúlni.
- Húzz már innen! - förmedtem rá. - Tristan ha ö akár egy napot is itt fog aludni elmegyek innen. - mondtam majd a nappaliba levágódtam Jamesel.
Ők legyenek meg a konyhába és engem nagy ívből kerüljenek el. Förtelmesek. Rosszul vagyok tőlük, hogy lehet ezek mellett megmaradni?  James oda adott egy kólát hogy inkább azt igyam mint hogy apám és Tris vérét.
- Csíz McVey! - mondtam mikor rám pillantott James és egy hülye fejet vágva lekaptam.
https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQOBvfFmsviWfWVDkoK7Gio7oq3-X-HaViz5yO3bwhyq14pDrBJmQ 

- Milyen fejem van már! - nevetett James. 
- Miért szerintem cuki. 
- Épp ez az! Én nem szoktam cuki lenni!
- Dehogy, tényleg te szexi szoktál lenni és ross. - javítottam ki magam. 
 Szerintem az a kép akkor is cuki volt és az is marad. Főleg hogy a telefon könyvbe az a kép lesz a névjegye mellett.
Egyedül James tudott lefoglalni valamivel hogy nehogy kirugdossam a házból az idióta nyomorékot. 
- Hallottad? - nézett rám James.
- Nem mit?
- Apukádék rólad beszélnek. 
- Beszéljenek. Tudom és tisztában is vagyok azzal hogy többet érek náluk. - vontam vállat.
- Maya beszélhetnénk? - jött le a lépcsőn Berry. 
Bólintottam mire fel pattantam és felsiettem vele. 
 
James szomorúan nézett utánam, mire körbe néztem hogy Tristanék mit csinálnak, de jól megvoltak egymás társaságában így vissza rohantam és adtam egy puszit neki. 
Felmentünk a szobámba majd a furcsa illatokra kinyitottam az ablakot és levágódtam lustán az ágyra Berry mellé. 
- Te Maya! Bradnek tényleg voltak kapcsolatai a rajongóival? - nézett rám kérdőn. 
- Ez tudod más tészta... - keztem bele mire Berry szemei nagyra nyíltak. - Brad sokáig nem tudta mi van vele és hogy hová tartozik. Nem volt senki olyan aki őszintén szerette volna rajtam kívül lány, érted? Szóval én csak barátilag szeretem és ezt ő is tudja. A rajongók szeretik őt és egy kettővel találkozgatott is néha, hogy hátha tudja mi van vele.  És most jöttél te, aki őszintén szereti és tiszteli. Bradnek ez sokat jelent ép ezért is olyan aggódó típus.
Berry bólintott. Láttam egy árnyékot az ajtónál, de fogalmam sem volt arról ki az. Lehet hogy Brad hallgatózott vagy éppen Tristan.
- Szóval magányos volt? 
- Szerelmileg igen. - mondtam majd rá néztem. 
Berry a plafont fürkészte és agyalt. Én is felnéztem a plafonra és csak gondolkoztam, de hogy min azt már magam se tudom.
- Hahó! - nyitott be Alex a szobába. 
- Látom barlangba laksz. - mondtam gonoszan majd feltápászkodtam az ágyrol és agresszívan becsaptam az ajtót.
Berry boci szemekkel figyelte tetteimet, mire a helyemre Alex leült. Rá pillantottam és kényelmetlenül oldalra döntöttem a fejem.
- Nem kéne. - mondta Berry öccsének aki mintha lajhár lett volna szinte meg se moccant.
Brad lépett be az ajtómon akit utoljára kívántam volna ebben a kínos helyzetben. Berry fölé hajolt majd elmosolyodott.
  
Alex mellé leültem majd Brad Berry mellé. Brad megkérdezte hogy hogy állunk jamesel és Tristannel. 
- Tudod nem most fogom közölni vele, hisz annyi minden miatt idegeskedhet, főleg most a szemem miatt elmezavarodott. - mondtam. 
- Maya! - kiabált Tristan és az apja. 
- Mi van? - kiabáltam ki az ajtón. 
- Gyere le. 
- Megy a faszom! - flegmán kiabáltam vissza. 
Brad kérdőn rám nézett, mire rosszul lettem. Nem akarom ezt az egészet. Nem akarom ezt a faszfejet a házban tudni, nem akarom Tristant, nem akarok senkit csak a barátnőmet magam mellett tudni. 
- Srácok menjetek létszives ki. Mayával beszélgetni szeretnénk. - mondta Berry.
- Menj Brad, majd én is megyek. 
- Berry kérlek. - néztem rá, mire bólintott barátnőm ezzel jelezve azt hogy nyugodtan megüthetem.
Alex felé közeledtem hogy csak szimplán hasba rúgjam, de Brad kihúzta az utamból és becsapták maguk mögött az ajtót. Ami furcsa volt, hogy Berry azt mondta hogy Brad és Alex nem nagyon jön ki ahoz képest Brad aranyosan kimentette a bajból. 
- Mi a baj? - ült mellém le a földre. 
- Nem akarom ezt az egészet! - fakadtam ki. - Két nap alatt annyi minden történt ami Devonban 3 hónap alatt történik meg. Ez nekem túl gyors. 2 nap alatt gajra ment a látásom, a testem tele van lila foltokkal és az idióta apám beszélni szeretne velem. 
- Amikor Chicagoba jöttem én is így éreztem, de meg fogod szokni. itt vagyok melletted és segíteni fogok. James Connor és Brad is. Tristan pedig mindig a bátyád lesz és őrizni fog míg alszol. Bízz benne. Szeret és ezt nem minden bátyóról lehet elmondani. Amikor Michaelék azt csinálták Tristant annyira felhúzták hogy a srácnak minden ponton vérzett az arca. Ha én nem állítom le biztos hogy agyon üti. - erre nem tudtam mit mondani így csak megöleltem Berryt. 
 
- Na most menyjünk le és küld el apád a halál faszára. - mondta Berry mire sírásomba bele nevettünk. 
Letöröltem könnyeimet és kifele indultam. A cicát Berry fogta meg mire csapkodni kezdtem ami az utamba került. Mindenki rám pillantott majd idegesítő apámra néztem és hozzá indultam. Könnyeim újra kijöttek, de egy mozdulattal letörölve neki estem a férfinak.   Ütöttem ahol értem, de csak higgadtan rám mosolygott. 
- Olyan aranyos vagy ilyenkor. - mondta majd meg akart ölelni. 
- Hagyj már békén! Mit akarsz ölelgetni? Szállj le rólam. Tűnj innen. Utállak. A hányinger kerülget tőled. Udorító förtelmes férfi vagy. Takarodj ebből a házból! Leszarom Tristan hogy ez a te házad is részbe! - fordultam Tristan felé az utolsó mondatomnál, hisz láttam hogy valamit mondani akart. - Tönkre tetted az életemet, apa nélkül kellett felnőnünk. Tudod milyen érzés ez? 
- Maya drágám én büszke vagyok rád és szeretlek. 
- Igen? Büszke vagyok én is magamra. Felnőttem rendes apuka nélkül. Szeretsz? És hol voltál amikor az apák napján fel kellett lépnem? Hol voltál amikor megszülettem? Hol voltál amikor 3 éve megerőszakoltak és kómában feküdtem a kórházban 3 hétig? Hol voltál egyáltalán az életemből? - ordibáltam vele. 
- Sajnálom kincsem....
- Én is! És tudod mit? Leszarom hogy tristan mennyire naiv és mennyire nyalja ki a segged, most megmondom hogy Azt akartad elmondani hogy van 3 mostoha testvérünk akik 5 évvel idősebbek nálunk! Tudom, képzeld nem vagyok hülye. Engem nem tudsz úgy átverni mint Tristant.
- Maya el akartam mondani és szerettem volna ha velem jöttök hogy újra egy család lehesünk. 
- Egy család? Így hogy lehetnénk egy család? - kérdezte végül Tristan. 
- Szeretnétek velünk lakni és egy...
- Nem érdekel senkit! Ki tudja hány nőt csináltál fel! Leszarom hogy mennyit ecsetelsz erről a kis fasz családodról. szeretnéd ha veled mennénk? Anyunak mondtad? Közölted Tristannel vagy akárkivel is? Ez nem így működik és előbb szállnék be pedofilokkal teli autóba minthogy veled akárhova is menjek te utolsó senkiházi patkány. - akartam neki esni megint, de Connor és Brad vissza tartott. 
Tristan kilökdöste a házból azt a senkiházi férfit, míg James a bőröndöket hajigálta utána. Bradék lassan elengedtek és utána rohantam hogy a szemébe mondjam azt amit már 11 éve tartogatok magamban.
- Maya kérlek, kislányom! - kérlelt. 
- Nem fogok a te szintedre lesüllyedni, de kimondom azt amit rég óta tudok és te nem! Soha, nem szerettelek és soha nem voltál méltó arra hogy apának szólítsalak! Remélem felfogtad és kiszállsz az életemből! Rohadt gerinctelen faszfej! 
Berry vissza ráncigált a lakásba hogy hagyjam Tristan had intézze el amit el akart. Connor elhúzta a függönyt hogy véletlenül se akarjam látni amit beszélnek kint. Mély levegőt vettem és Berryt megöleltem. Ha ő nincs ezt még mindig bent tartanám a gyomromban.
- Gyere ide te nagylány. - mondta Connor és megölelt, majd utána átkarolt minket James Brad és Alex is. 
Könnyeimmel még mindig küszködtem, de jobban esett az apai szeretet helyett a sok bátyó és a legjobb barátnő szeretete. 
- Maya, hiába nincs apád és nincs is! Mi mindig melletted fogunk állni. - mondta Berry. 

3 megjegyzés: