26. Rész

Berry

Felhátráltam a lépcsőn mikor megláttam az egeret és mikor a lépcső fordulóba értem, hallottam meg Tristan hangját: - Apa! - kiáltott fel Tristan, úgyhogy lassú léptekkel visszasétáltam a nappaliba. Egy olyan 48 év körüli férfi állt az ajtóban. Elsőre is szimpatikus volt számomra, ezért nem értettem Maya érzéseit felé. Kezet fogtunk és bemutatkoztunk egymásnak, majd a testvérpárt és apjukat egyedül hagytuk és felmentünk a szobánkba. Illetve én Bradébe.
- Nézük filmet? - állt fel az ágyról, vigyorogva, mire felnevettem.
- Aha. Nézzük filmet. De úgy, hogy most tényleg nézzük a filmet. - mondtam.
- Inkább még sincs kedvem filmet nézni. - mondta. Ezen még jobban nevetni kezdtem. Brad közelebb lépett hozzám, majd megcsókolt.
- Kipp-kopp. - hallottam meg Alex hangját, miközben már belépett az ajtón. Arcán egy perverz mosoly ült látva a csókunkat.
- Tudod a "kipp-kopp"- ot azelőtt kell mondani, mielőtt benyitsz. - léptem el Bradtől. Csak grimaszolt erre.
- Oké. Gondoltam bejövök. - ült le az ágyra. - De szóljatok ha zavarok.
- Zavarsz! - vágtuk rá egyszerre Braddel.
- Nem érdekel. - terült el az ágyon. Idegesen lépdeltem felé.
- Nyugi. - lépett mögém Bradley, mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Figyelj Alex, csak egy kicsit had legyünk kettesbe. - kérte higgadtan.
- Miért? Nem akarlak titeket egyedül hagyni, mert az én nővérem nem egy könnyen kapható, ribanc. Őt nem fektetheted meg olyan könnyen mint a rajongóidat. Igen, olvasom a híreket rólatok. - hűha, most hirtelen féltő fiú tesóvá változott? Miről beszél?
- Milyen hírekről beszél, Brad? - kérdeztem, de egyikük se figyelt rám. Braden látszott, hogy irtózatosan dühbe gurult. Ökleit összeszorította. Csak arra vártam mikor fognak egymásnak esni.
- Semmit sem tudsz rólam. - mondta végül. Nagyon visszafogta magát. Persze ha nem az öcsémről lenne szó...Már most aggaszt, hogy a testvérem és Brad nincsenek túl jóba. (és ez még enyhe kifejezés) Alex ironikusan nevetett fel, majd kisétált a szobából és becsapta az ajtót. Hihetetlen. Egy napja, hogy itt van. Tudom, hogy mikor ideges mit csinál és ilyenkor képtelen vagyok egyedül hagyni. Ő mégis csak az én testvérem. Utána futottam, bár kis bűntudattal hagytam ott Bradet. Reméltem nem lesz még egy balhé kötünk most ezért is. leszaladtam a lépcsőn, majd ki a házból öcsém után.
- Alex állt már meg! - mondtam utána loholva. Lassítani kezdett. - Mi a franc volt ez? Megmagyaráznád? Mit hallottál Bradről és mi ez a hirtelen: "óvom Berryt a nővérem"  stílus? - kérdezgettem.
- Nem akarom, hogy vele járt. - mondta ki egyszerűen. Ez kedves..., de legalább őszinte.
- Miért mondd meg? Mit csinált? Mit hallottál róla? - faggatóztam.
- Nem fogom én itt lehordani mindennek, hogy én legyek megint a szar. Kérdezz mást és kopj le végre! - utasított. Megtorpantam és hagytam, hogy elsétáljon. Vissza indultam a házba. Azonnal azt az embert kezdtem keresni, akivel mindent megtudok beszélni és segít.

- Maya! - kiáltottam oda neki, mire felállt a kanapéról és azonnal felém sietett. Nem mintha ő valami nyugodt lett volna. Mindegy most tudunk beszélgetni, hiszen van idő rá és rám is. Felmentünk a szobájába, majd az ágyra dőltünk, így kezdtem neki mesélni a történteket, majd erről a Brades dologról kérdezgettem egyfolytában.