24. Rész

 Berry szemszöge

- Te valamiféle médium vagy? - nézett egy erőltetett mosollyal Mayára, aki csak lecsittegte.

- Apa volt? Apa úgy értem...apa apa? - habogott a szőkeség. Tristan kikerekedett szemekkel bólintott. - Mit akar? - kérdezte feldúltan.

- Meglátogatni. legalábbis ezt mondja. - húzta félre a száját bátyja. Maya ideges fejet vágva felrobogott a szobájába, Tristan pedig utána. Ezután csönd lett a szobába.

- Szóval Alex - fordult Connor az öcsém felé. Ez már rosszul kezdődik. - Játszol valamin? - kérdezte vigyorogva, mintha bármiféle tervei lennének ezzel az agyoniskolázott gyerekkel itt mellettem. Mondjuk felőlem aztán legyen, csak ne lógjon a nyakamon. Erre a gondolatra felcsillantak szemeim.

- Gitározik. Már elég rég óta. Szóval menj mutass neki pár dolgot! Viheted. - vágtam rá, Alex előtt, majd tolni kezdtem őket felfele. Nem is nagyon ellenkezdtek.

- Miért vagy ennyire az öcséd ellen? - húzta fel a szemöldökét James, miközben leült a kanapéra.

- Most még adja, hogy milyen kis kedves, aztán ez hidd el elmúlik. Ő maga az ördög. Én mondom. Hidd el. - követtem és lehuppantam mellé. Brad pedig velünk szembe a fotelba.

- Na majd meglátjuk. Erősen kétlem. Szerintem mi jól kijönnénk. - gondolkozott el. Végül is pasiból vannak.

- Nem is tudom. Szörnyen hülye szegény. Egyfolytában csajozik. Megállás nélkül. és már az agyamra megy a rossz fiús szlogenjeivel. - sóhajtottam. Bradley felnevetett.

- Tiszta McVey. Ő is épp ilyen volt pár éve. De nem is változott sokat. Már az a rejtély is megoldódott, hogy miért nevezi Mayát a feleségének. - vigyorgott McVeyre. 

- Na igen. Arról leszoktathatnád. - nézett rám könyörgő szemekkel, Maya elnevezését illetően.

- Azt hiszed érdekli bármit is mondok neki? - pont leszarta, ha megkértem valamire. Felálltam, majd a konyhába sétáltam egy pohár vízért. A poharamba lassan csordogált a csapvíz, mikor oldalra pillantva megláttam a felém szaladó öcsémet. Hirtelen mögém futotta, majd fenekemre ütött és tovább ment. 

- Gyökér. - kiáltottam utána, majd elzártam a csapot.

- Berry Wilson, hogy beszél? - láttam meg a másik oldalamon Bradet, egy pimasz vigyorral az arcán. 

- Annyira idegesít. - kortyoltam a vizembe, majd a következő pillanatban újra elsuhant mellettem Alex és újra meglökve, magamra borítottam a vizet. Több se kellett. Lecsaptam a pultra a poharat, majd utána futottam. Sikoltozva futott ki a kertbe én utána, majd mikor elkaptam lebirkóztam a földre. Na jó, nem akartam, hogy a többiek ezt végig nézzék, de nem bírom ki ezt a gyereket. Hajamat tépte, mire én karjába haraptam. Hirtelen két kart éreztem meg derekamon, amik egyszerűen elemeltek Alextől. Én tovább kapálózva felé, kezdtem megnyugodni. Hajam az arcomba lógott. Hátranéztem és megpillantottam Tristant. Öcsém felállt a földről, majd közelebb sétálva hozzám, elégedett arccal kezdett provokálni, mivel engem Tris lefogott semmit sem tudtam tenni. Csináld csak Alex. Az az. - gondoltam magamba, majd hirtelen hasába rúgtam. Összeesett.  

- Huhh, baszki. - harapott szájába Maya. - Ez király volt! - kiáltott fel végül. Mi mást is várhattunk volna tőle? Tristan letett, míg James felsegítette Alexet a földről.

- Legutóbb te is leállítottál. Most nekem kellett. - vigyorgott Tris. - Nem hinném, hogy biztonságos nektek, ketten, egyedül, egy kicsit szobába laknotok. - húzta fel a szemöldökét, újra arra célozgatva, hogy maradjunk náluk.

- Tristan mondtam már, hogy a válaszom nem. - tettem keresztbe a karjaim.

- A válasza igen. - sétált mögém öcsi. 

- Ő is akarja. - mondta. A többiek is mind bólogatni kezdtek. Rázni kezdtem a fejem, de nem hagyták annyiban. 

- De.. - kezdtem volna a kifogásokba, de nem hagyták. 

- Nincs "de"! - vágta rá Con. 

- Oké. - mentem végül bele, elnyújtva az "é" betűt és felsóhajtottam.

- Ezazz. - emelt fel hátulról Alex. Felnevettem, majd mikor lábam újra földet ért felé fordultam.

- Pöcsarc. - borzoltam össze haját.

- Mi van, kérsz még egyet? - vigyorodott el.

- Hogy én kérek-e? Itt egyedül te kaptál az előbb is. - kezdtünk újra kötözködni.

- Na,na,na! Elég lesz mára, köszönjük, de tartogassátok holnapra ha lehet. - állt közénk Tris.

- Vagy holnap utánra. - mondta James.

- Vagy az utánra. -  szólt közbe Brad.

- Vagy álljatok le ezzel végleg. - vetette fel a legjobb ötletet Con, de sajnos egy ilyen öccsel ez lehetetlen.

- Vagy essetek egymásnak, újra. Mehet! - mondta végül barátnőm.

- Nem! - kiabálták Mayára a többiek, mire nevetve megforgatta szemeit. Visszamentünk a házba, majd mind leültünk a nappaliba.

- Ti nem mentek szemészhez? - kérdeztem meglepődve, Mayától.

- Megnéztem, de nem rendel ma az orvosunk. - húzta félre a száját Tris.

- Kibírom még holnapig. - rántott vállat Maya, közben az újdonsült cicát simogatva. Bólintottam. Szobámba indultam valami melegítő pulcsiért, de végül egy farmerkabátnál döntöttem. Lefele menet Brad hirtelen elrántott.

- Beszélhetnénk? - kérdezte száját harapdálva. Bólintottam. Megfogta kezem, majd kihúzott a teraszra. Arcomat megcsapta hideg, amitől megremegtem. A korláthoz sétáltam, majd rátámaszkodva a tájat kezdtem figyelni, majd Bradre néztem.

 

- Tudom, hogy hülyén viselkedtem. - állt mellém.

- Igen. - mondtam egyszerűen.

- Ez már így sem könnyű. Lehetne, hogy nem nehezíted meg még jobban? - támadt újra nekem.

- Most megint mi a francot csináltam. - néztem rá. Zaklatott volt, ahogyan én is.

- Semmit, csak épp bocsánatot kérnék, te meg csak rontasz a helyzeten. - emelte fel hangját.

- Hűha, eddig aztán jól haladsz a bocsánat kérésben. Ne haragudj meg, hogy helyeslem amit mondasz. - ironizáltam.

- Ja ez nem az a mondat amit helyeselni kell. Kimondtam, hogy hülyén viselkedtem, erre te tovább húzod. - kötöszködött.

- Még is mit akarsz Brad? Ez is legyen az én hibám? Már minden gond amit mondok vagy teszek? Én így nem maradok itt. - túrtam idegesen hajamba.

- Rendben talán jobb is lesz. - kiabált velem, mire szememből kiszaladt egy könnycsepp. Arckifejezése idegesről, hirtelen rémülté vált. Kicsaptam az ajtót, majd szememet törölgetve a nappaliba mentem.

- Alex nem maradunk itt. Van akinek terhére lennék. Szóval összepakolok és megyünk. - jelentettem ki határozottan. 

- Mi? Most? De miért? - néztek rám rémülten.

- Berry kérlek beszéljük meg! - lépett mögém Brad.

- Mit úgy ahogyan az előbb is "megbeszéltük"? - csattantam fel, majd elmentem mellette és szobám fele vettem az irányt.