23.Rész

Maya Szemszöge

 Kellemetlen volt ez az egész! Rosszul éreztem magam és alig láttam ki a világba. Michealék nagyon rosszul jártak, de én rosszabbul. Elment az élet kedvem, sírtam és szégyelltem magam egyszerre. Berry és James is így látott. Pocsék érzés volt. Inkább ott hagytam minden cuccomat és szegény Berryéket is, mint hogy ott töltsek akár még egy percet is. Haza akartam menni, nem érdekelt hogy akár 20 perc haza az út a városon keresztül. El akartam felejteni ezt az egészet. 

- Maya várj! - kiabált egy hang utánam. 

Nem fordultam meg csak siettem lőre, mikor James állított meg. Megfogta vállamat majd magához húzott. Megpuszilt és fülembe súgta hogy minden rendben lesz. Tekintetemet fürkészte mikor megakadt a szeme a nyakamon. Éreztem hogy fáj, de James kissé sokkott kapott a látványtól. 

 

- Úr isten! Jól vagy? - nézett végül rám. 

Mondtam volna hogy szerinted? De kicsit sem volt kedvem szemtelenkedni. Egy autó állt meg a félhomályban mellettünk amit Tristan vezetett, majd James beirányított az autóba. Hiába volt sötét akkor sem láttam sokmindent. Homály volt minden, és miután bevertek egyet gondoltam meg fogok vakulni. Tristan beletaposott a gázba és kevesebb mint 5 perc alatt haza értünk. James és Berry kisegített az autóból és míg Tris beparkolt a garázsba nehezen eldöcögtünk a bejárathoz. James ment segíteni Trisnek valamit, míg Berryvel eljutottunk az ajtó kinyitásához. Elvesztettem az egyensúlyom és Berry nem bírt már elkapni, helyette a házban Connor kapott el. Megkértem hogy segítsen fel a mosdóba és onnan már minden menni fog. Kérésemet teljesítette, de inkább várt a fürdőszoba ajtajában egy pár percet, hogy biztosan boldogulok-e. Mikor a tükörbe néztem egy hatalmas lila folt ékeskedett a bal oldali szeme körül, míg a nyakam véraláfutásos lett. A bal kezemen lila zöld és kék foltok leptek meg, míg az ajkam felrepedt. Rosszul lettem a látványtól és összeestem. Connor rohant hozzám és felsegített. Bekísért a szobába és leült mellém. 

- Mi történt? - nézett rám kék szemeivel. 

- Borzalmas volt. - fakadtam sírva. 

Többet nem is tudtam mondani Connor karjaiba omlottam. Soha nem voltam még ennyire kikészülve mint most, pedig volt már ilyen esetem. 

- Jól van, itt vagyunk veled - ölelt meg, majd egy apró puszit adott fejemre. 

 

Tristan lépett be a szobába és közelebb jött hozzánk. 

- Tris mond el Connornak kérlek. - mondtam könnyes szemmel. 

Berry is belépett a szobába, majd az éjjeli szekrényemen lévő lápát felkapcsolta. 

- Biztos? - kérdezte Tristan, majd leült a földre, mire bólintottam. - 4 évvel ezelőtt Mayáért mentem a suli elé. 2 óra lehetett, amikor a zebránál találkoztunk volna, de piros volt a lámpa. Az autók százasával mentem amikor egy fekete furgon megállt Maya előtt és betuszkolták a csomagtartóba. Rohantam az autó után és valahogy meg akartam menteni Mayát. Anyáéknak valahogy el kellett mondanom, de mivel üzleti úton voltak nehezen tudtam velük beszélni. Senkinek nem tudtam erről beszélni, csak a rendőrségnek. Az utca kamera felvette a rendszámot, de csak 1 hét múlva rakták ki Mayát ugyan azon a helyen. Azt hittem megölték, mindent megtettem hogy visszakapjam. Nagyon nagy mázlink volt hogy nem halt meg, de kiderült hogy megerőszakolták. - mindenki elszomorodott és inkább lassan ott hagytak Trisel. Későre járt így inkább kifogás kép aludni kívántam menni. Mindenki lefeküdt vagy elvonult a szobájába hisz ez a nap megrázott mindenkit. Csak bevágódtam az ágyba és a plafont néztem. Hol elkezdtem zokogni, hol meg inkább visítozni. Kikeltem nagy nehezemre az ágyból és átcsoszogtam a szomszéd szobába. 

- James, nem aludhatnék melletted? - néztem a sötét szobába.

nem válaszolt senki. Felkapcsoltam a  villayt és Michael közeledett felém, majd felsikítottam. 

- Maya minden rendben? - jött be a szobába James.

- Csak álmodtam?! - kérdeztem Jamesre nézve. - Hol van Tristan. 

- Lent a konyhában. - jött be a szobába. - Mit álmodtál? 

- Bementem a szobádba mert veled szerettem volna aludni, de Michael jött felém. 

- itt maradjak veled? - kérdezte James. 

- Nem kell. - pusziltam meg, majd kifelé sétáltam a szobából Jamesel. 

Más irányba kezdtünk menni, én le ő meg a szobájába. Lent a konyhában Connor és Tristan társalgott, kint a teraszon pedig Berry Braddel beszélgetett.   Vajon a társas életüket beszélik meg, vagy veszekednek? 

- Maya, jól vagy? - nézett rám azt hiszem Connor. 

Nem láttam semmi és a lépcsőn is úgy sétáltam le mint egy 70 éves. Megráztam a fejem. 

- Mi a baj? - kérdezte Tristam. 

- Nem látok. - dörzsöltem meg az alsó lépcső fokon a szemem. - Nem a lila folt miatt hanem azelőtt sem láttam rendesen. 

- Holnap elviszlek szemészhez. - mondta Tristan és lesegített a lépcsőn. - Miért keltél fel?

- Nem aludhatnék ma veled? 

Tristan mosolyogva bólintott majd megölelt. Vissza fordultunk és felsegített a lépcsőn. Levágódtam az ágyra és 5 perc múlva Tristan átkarolva elaludt. Lehet nyálas testvérek vagyunk, de ez megnyugtatott ha már anya nem volt velem. Szökeség a bátyám, de eközben sokat törődik velem ha ez nem is látszódik rajta. Lehet sokszor gonosz vagyok vele, de nem nagyon tudom az érzéseimet kimutatni ahogy más emberek szokták. Közelebb bújtam hozzá és elaludtam.

 

Reggel furcsán ébredtem, mintha tovább aludtam volna mint 5 óra. Rá pillantottam az órára és kiderült hogy 9:30-kor keltem, de nem is ez volt a furcsa hanem az hogy Tris nem volt mellettem. Az ajtón kis kaparást hallottam. Először megijedtem hogy egér vagy patkány. Kinyitottam az ajtót és egy váratlan vendég nézett fel rám nagyra nyílt szemekkel. 

- Hát szia. Te ki vagy? - kaptam fel a kezembe.
A cica olyan hangosan kezdett dorombolni hogy az nem volt kifejezés. Olyan aranyos volt, imádtam.
- Jó reggelt. - köszönt Connor a pultnál ülve.
- Ki ez a cukiság? - kérdeztem a lépcsőről lesétálva.
- Anyukámék hozták reggel. Azt mondták hogy az én cicám lehet, de csak akkor ha gondoskodok róla. - mondta James.
- És kislány vagy. - vizsgáltam meg. - Hol vannak a többiek?
- Tris és Brad boltba mentek, míg Berry elment az öccséért a reptérre.
- Mi van? - kérdeztem mintha érdekelne.
- Neked nem is mondták szöszi? - kérdezte Connor.
- Valaki elfelejtette közölni. - néztem szúros tekintettel a konyhában sürgő-forgó Jamesre.
a cica persze jobban érdekelt hisz olyan édesen dorombolt, majd megzabáltam. Nekem is volt egy ilyen cicám 5 évesen, de sajnos nem volt túl sokáig nálunk mert a kisebbségiek elütötték. 
- És van már neve? - kérdeztem.
- Nincs. Meg akart McVey várni vele. - mondta Connor majd a palacsintáját elkezdte enni.

Oda ballagtam, majd beleharaptam a palacsintájába amire elmosolyodott és még egyszer megkínált. Megráztam a fejem és a cicát leraktam a földre majd James felé sétáltam mert várta a reggeli puszit.

 Kezdem azt érezni hogy ez az egész csak egy megpróbáltatás volt Istentől. Tristannek és nekem is. A cica a lábamnak dörgölőzve dorombolt.

- Be fonhatom akkor a hajad? - vigyorgott rám Con.
- Persze. - vontam meg a vállam majd lehuppantam az asztalhoz.
James elém csúsztatott egy kis adag palacsintát, amire egy szívet csinált. felnéztem Jamesre.
- Mi lenne ha a cica neve Maya lenne? - kérdezte James.
Én már vettem volna a levegőt hogy ellenkezzek mert szerintem gáz lenne ha kiabál James hogy Maya cica, gyere cic szóval leszavaztam volna amikor Con egyből rávágta hogy
- Beep!Az gáz lenne.
ez kedves volt, de elmosolyodtam rajta. James rám pillantott hogy mondjak inkább egy nevet, de erről a cicáról csak a Tigris jut eszembe, de az meg lehet nem tetszik majd Jamesnek.
- Mi lenne ha Tigris lenne a neve? - néztem a cicára, majd Connor elkezdte fésülni kócos hajam, aminek nem nagyon örültem mert majdnem kitépte az összes hajam.
- Ez jó lesz szerintem. - mondta Connor.
- Add ide. - vettem ki Connor kezéből a hajkefét majd félre álltam és elkezdtem fésülni a hajam. Én durvábban szoktam, de azért megfogom a hajam hogy annyira ne fájjon ehelyett Connor mintha tépte volna a hajam.A cicát figyeltem mikor az egyik székre felkapaszkodott és a pultra felugrott. Kicsit meglepődtem amit csinált ugyan is a macskák nem szoktak inni, de ő rendesen mint egy kisgyerek neki állt inni.

- Kis pofátlan, mintha Mayát látnám. - mosolygott Connor mire hozzá vágtam az egyik dísz párnát a kanapéról. 

Miután kifésültem a hajam leültem Connor elé aki neki is esett a hajamnak. James specialitását megkóstolva szinte szerelmes lettem még jobban belé. Jó hogy ha egy srác tud finom ételeket készíteni, még ha csak palacsinta az. Tigris el tűnt az asztalról mire James elkezdte keresgélni. Szexy volt amikor lehajolt és a fenekét felénk mutatta. 

- Maradj csak úgy, ott lesz valahol. - mondtam, mire Connor el kezdett nevetni. 

- Halihó! - jött be Berry és öccse a házba. 

- Kész is. - mondta Connor. 

Nem mertem megnézni, mert szerintem annyira jó lett hogy inkább az emberek reakcióját figyeltem, ami Berrynél meg is volt. 

- Azta! Connor ezt te csináltad? - kérdezte Berry, mire a hajam kezdte fogdosni. - de apropó hol van James?

Oda mutattam ahol James mutogatta a fenekét és ha jól megnéztem tényleg kerek volt a feneke. 

- Mióta gubbaszt ott?

- Talán 5 perce keresi a macskát!?

- De szép a látvány. - javítottam ki Connort. 

- Te kis perverz! - nevetett Berry. - Skacok szeretnélek titeket bemutatni az öcsémnek! - mondta Berry.

- Úr isten! Connor ez kibaszott jó lett. Te szerintem előző életedben csoki voltál. - mondtam hála képen Connornak majd megöleltem.

- Nem azt a kis vandált keresed? - kérdezte Berry mire a cicára mutatott.

 

- Maya! - sipította nevemet James. 

- Srácok, ő itt az idegesítő öcsém Alex. Alex ők itt...

- James Tristan Connor Brad és a feleségem! - csillogott a szeme. 

- Na abba nekem is lesz beleszólásom. - mondta James és Tristan hülyeségből. 

Jól van, erre elkezdett vörösödni a fejem, de inkább hátrálni kezdtem.

- Hány éves vagy öcsi? - kérdeztem. 

- 15. - mondta mire büszkén ránk mosolygott. 

- Cuki szám. - mondtam Berryre nézve.

Mindenki aranyosan bemutatkozott, mit kell róla tudni mire Tris gonoszan rám mosolygott. Ebből nem sejtettem jót, főleg hogy Tris ilyenkor nem tudom miért ilyen gonosz. Sejtettem mit akar, de inkább tereltem.

- Tris csörögsz! 

Pont megcsörrent a telefonja, mire rám nézett Connor Berry és Brad, majd távolodni kezdek. 

- Háló? Ki? Mi? Apa? - kérdezte mire Berryvel oda kaptuk a fejünket. - Igen itt lakunk. Gyere nyugodtan.