Berry szemszöge...
Kicsit feszülten éreztem magam. Folyton azon kattogott az agyam, hogy vajon James hová bújhatott. Fejemet össze-vissza kapkodtam a szobában. Maya már pár perce kiment a szobából és azóta csak nem túl biztató hangok, törések, zúzások hallatszottak. Tristan idegeskedve tördelte ujjait az ajtónál hallgatózva. A kezemben szorongatott ajtó kulcsra pillantottam.
- Nyugi. Nem lesz semmi gond...csak próbáljuk azt tenni, amire kért. - mondtam, hiszen úgy is tettünk. Bezártuk az ajtót és itt maradtunk. Tristan sóhajtott, majd felült mellém az ágyra. Egy ideig csend volt közöttünk, de aztán megszólalt.
- Még nem is voltunk kettesbe. - mondta, egy halovány mosollyal az arcán. - És most sem vagyunk. - gondoltam magamban, mivelhogy McVey valahol itt bujkált. Nagyot nyeltem, mert eszembe jutott amit mondott. Mármint az a része, hogy esetleg Tris többet érez irántam mint barátság. Aprót bólintottam.
- Tudod nem értelek. - jegyezte meg.
- Mire gondolsz? - ráncoltam össze homlokom. Megrázta a fejét.
- Miért vagy együtt egy olyan fiúval, akibe nem vagy szerelmes? - nyögte ki, ami láttam, hogy nehezére esett. Éreztem, hogy kipirul az arcom. Hogy kérdezhet ilyet?
- Nem vagyunk együtt... - motyogtam orrom alatt a takarót fürkészve. Mintha olyan érdekes lenne.
- Hivatalosan talán nem. De már csak idő kérdése. Vehetjük úgy. - magyarázta.
- Honnan gondolod, hogy nem vagyok szerelmes? - kérdeztem, majd nagy nehezen szemeibe néztem.
- Csak látom. Mármint ha valaki szerelmes azt észrevenni. - kapta most el ő a tekintetét. - Vagy talán az vagy? - kérdezte.
- Ezt sem mondtam. - válaszoltam egyszerűen. Tényleg nem mondtam, mert nem is tudtam. És nem is szerettem volna ezen agyalni. Szörnyű belegondolni abba, hogy James ezt mind hallja.
- A szerelmes lennél azt tudnád. Ez olyan amit azonnal észrevesz az ember. - hűhh, hogy az Evans bátyó ilyen bölcs és érzelmes is tud lenni. És megértő tegyük hozzá. Bár nem mintha nyugodtan tárgyalnám ki neki a szerelmi életem.
- Miből kellene tudnom? - kérdeztem félénken.
- Minden apróságból. Milyen érzés mikor megcsókol? - milyen érzés? Jó érzés. Felemelő. Imádom mikor ajkai az enyémhez tapadnak és egybeforrnak, mintha mindig is összetartoztak volna. De ezt mégsem mondhatom most Tristannek.
- Jó. - mondtam végül pirulva. Tristan keze az enyém felé kezdett mozdulni. Rákaptam tekintetem. Kezét az enyémre vezette. Kicsit kirázott a hideg. Mit kéne tennem? Nem szeretném félrevezetni. És jézusom...James ezt vajon mind látja?
- Tristan én nem hinném, hogy ez jó ötlet. - húztam arrébb a kezem. - Nem vagyunk egyedül. - mondtam végül, hogy mégse bántsam meg annyira.
- De igen. Most először egyedül vagyunk. - istenem Tristan. Hagyd már abba! Nem tette. Tekintetemet kezdte fürkészni. Csak most, hogy én is szemébe néztem láttam, hogy barna a szeme. Most mit kéne tennem? Hogy állítsam le?
Hirtelen kiáltozást hallottunk. Maya volt az. Mindketten az ajtó fele kaptuk a fejünket, mire James kiugrott a szekrényből. Homlokomra csaptam. Tristan, csak kikerekedett szemekkel figyelte a történéseket. Elakadt a szava. Csak ült az ágyon lesokkolva.
- Add a kulcsot! - parancsolt rám idegesen James, mire odanyújtottam neki az említett tárgyat. Azonnal kinyitotta az ajtót és a kiáltozó lány felé kezdtünk szaladni. Egy idő után Tristan is jött, bár nem mondott semmit.
- Mi francot képzeltek baszki? - futott nyitott be egy szobába, ahol már csak annyit láttam, hogy verekedni kezd az egyik fiúval. Trissel utána rohantunk és próbáltuk megállítani az eszeveszett veszekedést, míg Tristan Mayához futott és összeszedte az eldobált ruháit és kezébe adta, de amint meglátta testvére könnyes szemeit, látni lehetett, ahogy megfeszülnek izmai. Idegesen ment neki Michealnek és egy erős jobbost adott neki. A fiú a földre terült, mire pólójánál szorítva tovább kezdte püfölni. Erre már James-ék is leálltak. Nagyon durva volt a látvány. Tristan mögé futottam, majd vállánál fogva próbáltam visszahúzni.
- Tristan kérlek. Állj meg! Gondolkozz ez a gond is miből keletkezett. - próbáltam nyugtatni szakadozott hanggal. Szerencsére abbahagyta, de Micheal eszméletlenül feküdt, vérző fejjel a padlón. Az egyik haverja hozott egy rongyot és felsegítették a földről az ágyra. Oldalra fordítottam a fejem. James már megnyugodva (nagyjából) Mayához sétált, majd átölelve felemelte és így ölelte tovább. Maya lábait körbefonta James derekán, majd akármennyire is láttam erősnek Mayát, ahogyan a többiek is, zokogni kezdett, barátja nyakába fúrva arcát. Tristan csak a földön térdelt. Visszafordulva felé végig simítottam a hátán, majd elé guggoltam. Fogait össze szorította. Kezemet a vállára helyeztem, mire hirtelen magához ölelt. Óriási karjait körbefonta hátamon. Visszaöleltem. Hiszen engem még a látványa is megrázott ennek az egésznek. Istenem szegény Maya.
- Semmi gond. - suttogtam ölelésünkbe.
- Miért történik ez? - kérdezte még mindig engem ölelve, így nem láttam arckifejezését.
- Minden rendben lesz. - jól tudtam, hogy tényleg így lesz, de azt is, hogy nem mostanában.
- Hogy lenne már rendbe? Nem tehetem ki egy újabb ilyennek Mayát. Hazaviszem most és engem nem érdekel, felőlem aztán életfogytiglanig a börtönben ülök, de senki nem fogja ezt csinálni a húgommal. - éreztem, hogy újra kezd megfeszülni.
- Tristan nyugodj meg, jó? Nem lesz semmiféle életfogytiglan. Joggal tetted ezt és ezt ők is tudják. Figyelj meg oldjuk ezt és kész. Ha...ha Maya nem, majd én. - nyögtem ki végül. Nem ér ez az egész semmit. Ezek a köcsögök nem vihetik bíróságra az ügyet, nem csukathatják le Tristant, mert az amit ők csináltak, már nemi erőszaknak számítható be, ami sokkal súlyosabb vád, minthogy valakit összevertek, de még nem is annyira. Ráadásul teljesen megérdemelte. Tristan megrázta a fejét. Felálltunk a földről, majd Mayáékhoz sétáltunk volna, de akkor már nem voltak sehol. Meglepődve néztünk körbe. Michel az ágyon ült egy borogatást szorítva arcához, míg egy másik fiú, akinek nem tudom a nevét, szintén az arcát fájlalta mellette. Zsebemből előkaptam a telefonom és Jamest kezdtem tárcsázni.
- Hová tűntetek? - kérdeztem, amint felvette a telefont.
- Egy percnél se akartam tovább abban a házban tudni. - mondta. Hallottam a hangján, hogy még mindig idegeskedik.
- Ezért egy szó nélkül, elfutottál vele a kezedben? - költői kérdésnek szántam, de egy "aha"-val válaszolt is.
- Na jó, hol vagytok? túrtam hajamba, idegesen. Tristan hallgatózott a fülemhez közel hajolva. Alig hallottam valamit a vonal másik oldaláról.
- Ne haragudj, de most leteszem. - bontotta a vonalat. Nem értettem, miért csinálta ezt, vagy hogy nekünk miért nem lehetett szólni mikor elmentek, vagy megmondani, hogy hova mennek. Megforgattam a szemeimet, majd zsebembe raktam a készüléket.
- Hallottad? - fordultam Tris felé. Bólintott. Michealékre néztem, akik szúrós tekintettel néztek végig, majd perverzen elmosolyodtak.
- Na, menjünk innen! - fogtam meg Tristan kezét, majd kifelé kezdtem húzni.
- Úgy tudtam, Simpsonnal jársz. - mosolyodott el gonoszan Micheal, mire az ajtóban megtorpantam. - Vagy talán te egyszerre nem éred be eggyel? - folytatta. Kezem ökölbe szorult. Ideges lettem. Nem könnyen lehet engem felhúzni, de neki sikerült. Egy gyors mozdulattal fordultam vissza hozzá, majd felpofoztam az éppen szabad felületű arcát. - Ribanc. - szisszent fel, oda kapva kezét. Szemeim meggyűltek könnyekkel, majd kiviharoztam a szobából. Még hallottam magam mögött, hogy Tristan mondd valamit, majd utánam kezdd futni. Csak egyedül akartam lenni. Nem is értem... mit csinálok rosszul? Először visszahúzódott lány vagyok, aztán meg ribanc, aki minden fiúra rámászik? Egyszerűen, csak elegem volt. A legközelebbi helyiségbe futottam, majd kulccsal magamra zártam az ajtót és kitörtek belőlem a könnyek.
- Kérlek engedj be! - kopogott a fal túloldaláról Tristan.
- Sajnálom. - zokogtam föl, majd az ajtónak dőlve, a földre ültem.
Egy fürdőszobában voltam. Szemeimet megdörzsöltem, majd nagy levegőket véve, próbáltam megnyugodni. Hallottam, ahogyan Tris egy erőset üt a falba. Meg is rázkódott. Egy utolsó nagy levegőt véve letöröltem könnyeim, majd kinyitottam az ajtót. Tristan a falnak támaszkodva nézte kezét. Felé siettem, majd gyengéden felemeltem karját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése